(Origanum vulgare)

Botanikai család: árvacsalánfélék

Növényi rész: levél

Kivonási eljárás: gőzlepárlás

Aroma jellemzői: fűszeres, erős, zöld, kámforos

Fő összetevők: karvakrol, timol

Már az ókori Egyiptomban is ismerték az oregano gyógyhatásait, köhögés csillapítására használták, az ókori Görögországban pedig sérüléseket is gyógyítottak vele. A középkorban a szurokfűolajjal ételeket is óvtak meg fertőzésektől.

Teafaolajjal együtt erőteljes antibakteriális, antivirális hatású keveréket alkot.

Fűszerként való használata a mediterrán konyhára jellemző.

Fő tulajdonságai:

• antibakteriális hatású
• antioxidáns hatású
• gombaölő
• vírus-ellenes
• parazita-ellenes
• immunrendszert serkentő hatású

Néhány gyakoribb alkalmazási mód:

• fertőzések, légúti betegségek, komolyabb megfázás kezelésében segíthet: inhalálva, hígítva a talpon egy cseppet elmasszírozva, vagy diffúzorból párologtatva
• köhögés esetén: hígítva a mellkasra kenve, vagy inhalálva, diffúzorban párologtatva
• szemölcsök, bőrhibák kezelésére: hordozóolajjal hígítva az érintett területre kenve
• immunerősítésre, betegségek megelőzésére: 1-1 csepp a talpra masszírozva
• atlétaláb, lábgomba kezelésére: hordozóolajjal keverve az érintett területre kenve
• konyhai felület-tisztító spray készítéséhez tíz cseppet vízzel összekeverve egy szórófejes flakonban
• sütéshez, főzéshez: íze remekül illik sok mediterrán ételhez (óvatosan adagoljuk, mert erős olaj)

Illata jól harmonizál a bazsalikommal, szegfűszeggel és kakukkfűvel.

Fontos tudnivalók: várandósság, szoptatás vagy orvosi kezelés esetén, konzultálj kezelőorvosoddal.

Helyileg kizárólag hordozóolajjal hígítva használható. Ügyelni kell, hogy szembe, belső fülbe, nyálkahártyára ne kerüljön.